Csapatban szerettek volna indulni, ezért vitaversenyt kerestek, de végül kreatív történelmi vetélkedő lett belőle. A trió megmaradt, és a megmérettetésen is remekeltek. Ahogy arról már beszámoltunk, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium 10. osztályos diákjai – Barcza Ambrus, Schrődl Farkas és Vida Vilmos – megnyerték az Estöri Kreatív Történelmi Versenyt. Ilyenkor nyáron jó egy kicsit visszagondolni ezekre a sikerekre. A fiúkkal és felkészítő tanárukkal Csertán Judittal a verseny kihívásairól, az eredményhirdetés előtti feszült pillanatokról is beszélgettünk.

Lexikális tudás, filmkészítési ismeretek, újságírói véna és előadói képesség. Ahhoz, hogy az Estöri Kreatív Történelmi Verseny 112 induló csapata közül a pannonhalmiak legyenek a legjobbak, ezekre a készségekre mind szükségük volt a fiúknak. Amiben gyengébb lábakon álltak, abban osztálytársaik, vagy épp tanáraik támogatták őket. Merthogy ebben a versenyben szabad segítséget kérni.

De kezdjük az elején. A verseny idei témája az Európai Unió létrejötte, 1957-2004 közötti története, meghatározó kulturális gyökerei és napjainkban betöltött szerepe volt. Az első fordulóban egyrészt tesztelték az indulók lexikális tudását, másrészt a témával kapcsolatos vezércikk írása és egy újságcímlapot elkészítése volt feladat – mesélik. Utóbbihoz fotót is kellett mellékelniük, amely egyben csoportkép is. Diákjaink a berlini fal leomlását dolgozták fel, és hozzá egy olyan korabeli fényképet használtak, amelyre magukat mint graffitiző fiatalokat szerkesztették rá.

A témaválasztás – mint mondják – meghatározó volt, hisz’ aztán végig kísérte őket az egész versenyen. A második fordulóra készített filmjük is a falról szólt. Pontosabban arról, hogy mi mindent jelent. A fiúk rendkívül egyedi megoldást választottak, egy makettet építettek, és abban vették fel a videót. „Nagyon eltért a többi alkotástól, és a zsűri szerint a legjobb film volt” – mondja büszkén felkészítő tanáruk, Csertán Judit. A film elkészítésében egy társuk segített, iskolánk tanárai pedig a hangjukat kölcsönözték a videóhoz.

A második fordulónak, amely – akárcsak a döntő – személyesen zajlott, része volt egy prezentáció is. Annyira izgult, hogy – ahogy Vili fogalmaz – a világát se tudta. Társaiban szintén ott volt a drukk a szereplés miatt, és mindhárman azt hitték, hogy lehet, tovább se jutnak. Végül a második helyről kerültek be a kismartoni döntőbe, ahol a legjobb 12 csapat mérte össze tudását.

 Az utolsó fordulóra egy instagram-oldalt kellett összeállítaniuk. Profiljukban egy német család 4. generációjaként tekintettek rá felmenőik történetére, amely egyben Németország 20. századi történelmét is jelentette. A képzeletbeli dédapa naplóbejegyzéseit, a nagypapa leveleit és az apa képeslapjait dolgozták fel. Ebből, a verseny részeként egy album is született, amelyet ajándékba vittek az Esterházy családnak. A meglepetés elkészítésében iskolánk igazgatóhelyettese – Ambrus édesapja – Barcza István segített a csapatnak.

Nem csak ezekből állt azonban az előzetes munka. Rengeteget gyakoroltak a fiúk, Kismartonba ugyanis egy olyan előadást is vinniük kellett, amelyben kreatívan mutatják be Németország viszonyait az Európai Unióban. A sok próba ellenre azt mondják, ezúttal is rettentően izgultak, alig tudtak aludni előző este. Bár tanáruk a szereplés után egyből megdicsérte őket, hogy ez volt az eddigi legjobb előadásuk, ők annyira elfáradtak addigra, hogy egyáltalán nem tudták felmérni, valójában hogyan is sikerült. Bár Vilit – aki nagy Apple-rajongó – végig azzal heccelték, hogy dolgozzon rendesen, mert a fődíj egy-egy iPad, de igazából már annak is örültek volna, ha legalább az első nyolcban végeznek. Csertán Judit ennél bizakodóbb volt, de abba ő sem mert belegondolni, hogy megnyerhetik a versenyt. Pedig ez történt.

Felkészítő tanáruk szerint már az elején látni lehetett, hogy jó a csapat, bennük van a siker és mindenkinek megvan a maga szerepe. Vili volt az informatikus, Ambrus a kreatív tag, Farkas pedig a minden más – teszik hozzá a fiúk. Úgy érzik, sokat köszönhetnek tanáruknak, aki utánajárt és összegyűjtötte nekik a forrásokat, segített az ötletelésben, és végig mellettük állt. A tárgyi nyeremények mellett egy jutalomutat is kaptak. A bécsi nagykövet látta őket vendégül. Jártak a nagykövetségen, múzeumban, megnézték a várost és testvériskolánkba, a bencés Schottengimnáziumba is ellátogattak.

Diákjaink azt mondják, eddig is jóban voltak, de a verseny még inkább összehozta őket. Olyannyira, hogy már a következő csapatversenyükre készülnek. A következő tanévben a zsidóság életével foglalkozó győri helytörténeti versenyen indulnak közösen, de az Estöriről sem feledkeznek meg teljesen. Mentorként segítik majd társaikat.